A Marvin Gardens királya/ The King of Marvin Gardens (1972)
Műfaj: dráma
Rendezte: Bob Rafelson, forgatókönyv: Bob Rafelson, Jakob
Brackman
Főszereplők:
 |
| David Staebler - Jack Nicholson |
 |
| Jason Staebler - Bruce Dern |
 |
| Sally - Ellen Burstyn |
 |
| Jessica - Julia Anne Robinson |
A sztori: David Staebler, egy éjszakai rádióműsor vezetője
váratlanul telefonhívást kap rég nem látott bátyjától, aki meghívja magához egy
turistaparadicsomba, melyben jelentős részesedései vannak. A báty célja egy
magányos kis sziget, amelyen új életet kezdhetne, és szórhatná a pénzt.
Útitársa lenne mindebben két nő, és ha úgy akarja, David is…
Háttér: „The Philosopher King” - ez lett volna a film
eredeti címe, és a főszerepet Al Pacino játszotta volna, de ő időközben
elígérkezett A keresztapához. Bár tervben volt egy „optimistább hangvételű”
szál is a történetben, végül elvetették (ez lett volna David és Jessica
egymásra találása). A Jessicát játszó Julia Anne Robinson nem sokkal később,
1975-ben tragikus körülmények között, egy lakástűzben életét vesztette.
Legemlékezetesebb jelenet: Felejthetetlen, ahogy Sally,
mindenáron elfeledni akarván előző életét, egy tengerparti máglyára hordja
személyes holmiját. Ezzel végezvén hosszú haját kezdi levagdosni egy ollóval.
Ekkor még nem sejti, hogy a szakítás a múlttal nem lesz olyan könnyű, mint a
tüzet táplálni a homokban…
Legemlékezetesebb szereplő: Jack Nicholson számos kitűnő
hetvenes évekbéli alakítása közül is az egyik legjobb a visszafogott, kimért
rádiós műsorvezető alakja, akit egyre jobban magával ragad bátyja lelkesedése
egy gazdagabb élet felé. David azonban az is, aki - felfigyelvén a körülöttük
lebzselő kétes alakokra - talán valahol sejti, hogy mindez nem fog olyan
könnyen menni, mint amennyire azt bátyja elképzeli.
Összkép: Keserű, sivár, hiú reményekkel teli - ez „A Marvin
Gardens királya”. Manapság ez az alapanyag nem biztos, hogy megfilmesítésre
kerülne, vagy ha mégis, inkább egy bájos road movie felé vinnék el a
történetet. Rafelson drámája azonban - Kovács László mesteri képeivel együtt -
úgy tökéletes, ahogy van. Nicholson nyitó, hosszú percekig tartó monológja
pedig klasszis teljesítmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése