Sivár vidék/Badlands (1973)

Sivár vidék/Badlands (1973)

Műfaj: Dráma, road-movie

Rendezte: Terrence Malick, forgatókönyv: Terrence Malick

Főszereplők:

Kit - Martin Sheen

Holly - Sissy Spacek

Apa - Warren Oates

A sztori: Kit és Holly szerelmét a lány apja nem nézi jó szemmel, mire Kit végzetes lépésre szánja el magát. A pár ezután elmenekül, útjukat halottak szegélyezik, Kit ugyanis szereti használni a fegyvereit. A hatóságok körözést adnak ki, rendőrök és fejvadászok tucatjai erednek a menekülők nyomába, akik csak egyet akarnak: együtt élni.

Háttér: Martin Sheen csak hosszas válogatás után kapta meg a szerepet, hiszen több, mint 30 éves volt már ekkor. A stáb néha rögtönzött, és többnyire fizetés nélkül dolgozott (néhányan idő előtt fel is mondtak) összesen 16 hónapon át. Malick, aki egyébként teljesen elzárkózva él mindenfajta médiától, kénytelen volt egy mellékszerepet elvállalni, mivel az eredetileg kijelölt színész nem jelent meg az előírt időben.

Legemlékezetesebb jelenet: A lélegzetelállítóan fényképezett film bravúros természeti képekkel operál (mint Malick többi filmje is), mégis az a jelenet említendő meg ezen a helyen, amikor Kit a menekülés előtt felgyújtja Holly és apja házát. Láthatjuk, ahogy Holly gyerekszobája, játékai, babaháza mind-mind a lángok martaléka lesz - ez a képsor Holly idő előtti felnőtté válását is szimbolizálja.

Legemlékezetesebb szereplő: Kit ki akar törni a sors által ráosztott szerepkörből, és ezért még a bűn sem drága ár. Martin Sheen elmondása szerint makulátlanul jelent meg az első jelenet felvételekor (egy párbeszéd Warren Oates-szel), mire Malick egy marék sárral összepiszkolta, hogy jobban hasonlítson egy kukássegédre. A karakter a legkülönösebb sorozatgyilkosok közé tartozik (a minta Charles Starkweather volt, akit 1958-ban elkövetett gyilkosságai után halálra ítéltek), hiszen szinte várta, hogy elfogják, és ezt egyfajta törvényszerűségként fogta fel.

Összkép: Akik a filmet alkották, már ekkor érezték, hogy valami különlegeset hoznak létre - és igazuk lett. A „Sivár vidék” egy egészen egyedi hangulatú road-movie, amely nem mellőzi a társadalomkritikát sem. Malick hihetetlen szépségű természeti képekbe foglalja a (gyakran véres) eseményeket, két fő karaktere iránt pedig éppen annyi szimpátiát teremt, amennyi szükséges. 

Punishment Park (1971)

Punishment Park (1971)

Műfaj: Dráma, áldokumentumfilm

Rendezte: Peter Watkins, forgatókönyv: Peter Watkins

A sztori: Elviselhetetlen hőség, párás levegő, víz szinte sehol. És ezt még lehet fokozni: a fiatalokból álló kis csoportot fegyveres rendőrök veszik körül. A fiataloknak ezután menekülniük kell, és el kell érniük az amerikai zászlót, amely jó pár mérfölddel odébb van kitűzve. A rendőrök egy kis előnyt adnak a prédáknak, majd utánuk erednek. Hogy mi a fiatal férfiak és nők bűne? Csak annyi, hogy a rendszer ellenségei; lázítottak, tüntetéseken vettek részt, a kormányt szidalmazták, vagy egyszerűen csak a „vörös” eszmét támogatták. Egy rövid, megalázó tárgyalás után a kirendelt bíró nekik szegezi a kérdést: évtizedes börtön, vagy Punishment Park, azaz a Büntetőtábor?

Háttér: Nyolcfős stáb két és fél hét alatt 95 000 dollárból alkotta meg ezt a rendkívül provokatív filmet, amelynek forgalmazását Hollywood visszautasította. Érdekes módon sorjáztak a negatív kritikák, szóba került, hogy Watkins angol létére miért téved ennyire amerikai területre, de összességében egyszerűen azt vetették a film szemére, hogy nyíltan kommunista.

Legemlékezetesebb jelenet: Ezen a helyen bármelyik kihallgatási epizód állhatna, ugyanis egyformán megdöbbentő mindegyik. A hallgatag fiatalembert a bevonulás megtagadása, az énekesnőt dalszövegeiért, másokat tüntetéseken való részvételért, illetve hatóság elleni erőszakért állítják a „bíróság” elé, amely hazafias lózungokat hajtogató konzervatívokból áll. A vádlottakat időnként erőszakkal elnémítják, ügyvédet nem kapnak, egyetlen választásuk az évtizedes börtön, vagy az annál még rosszabb között lehet.

Legemlékezetesebb szereplő: A legmegdöbbentőbb karakter talán az a rendőr, aki szinte gépiesen, de ugyanakkor végig nagyon készségesen nyilatkozik a tévéseknek. Kimerítően elmagyarázza (és be is mutatja) lőfegyverei hatékonyságát, és látszik, hogy akár fegyvertelen emberre is mérlegelés nélkül elsütné azokat. Érzelemmentessége talán csak akkor foszlik le róla, amikor a kollégáit ért vélt és valós erőszak miatt „bosszút állhat” az elítélteken.

Összkép: Rendkívül effektív áldokumentumfilm meggyőző alakításokkal, amelyekben az a legjobb, hogy nem látszik, hogy csak alakítások (a stábtagok egyébként rengeteget improvizáltak, sőt, néha annyira beleélték magukat az eseményekbe, hogy egy-egy alkalommal egymásnak estek a szerepük által előírt véleménykülönbségek miatt). A néző kezdetben talán megpróbálja pártatlanul szemlélni az eseményeket, de objektivitását valószínűleg már jóval azelőtt el fogja veszíteni, mielőtt a tévéstáb tagjai tennék ezt.