Éjféli cowboy/Midnight Cowboy (1969)
Műfaj: Dráma
Rendezte: John Schlesinger, forgatókönyv: Waldo Salt
Főszereplők:
 |
| Joe - Jon Voight |
 |
| Ratso - Dustin Hoffman |
A sztori: Joe Buck-nak elege van a kisvárosi életből, az
étteremben éhbérért mosogatásból, ezért cowboy-ruhát ölt, hóna alá csapja a
rádióját és buszra száll, irány a nagyváros. A terv: mint jóképű cowboy idősebb
hölgyeket leszólítani, és jó pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtani nekik.
Ez persze nem megy könnyen, bár Rico „Ratso”, egy friss ismeretség révén úgy tűnik,
elindulhat az üzlet. Rico azonban nem más, mint egy kisstílű tolvaj…
Háttér: A cenzúrának annyira sok volt a film által
részletesen bemutatott vonal alatti élet, és a szexuális tartalom, hogy az
X-es, alapvetően pornófilmeknek járó korhatár-kategóriába sorolta be. Az, hogy
így is aratott az Oscar-gálán, kisebbfajta csodának számít (jellemző a díjak
váratlanságára, hogy Schlesinger el sem utazott a díjkiosztóra). A cenzúra
végül egy vágásért cserébe engedett volna, de Schlesingerék megtagadták művük megcsonkítását.
Az illetékesek szemét leginkább Bob Balaban és Jon Voight közös jelenete
zavarta.
Legemlékezetesebb jelenet: A film vége felé Joe leveti a
cowboy-szerelést, és mindenestül a szemétbe dobja, így szakítva az
elhatározásával, miszerint prostituáltként keresi a boldogulást.
Legemlékezetesebb szereplő: Rico az utca söpredékeként van
számon tartva, mint kisstílű zsebes, aki egyik napról a másikra él. Egyre
fokozódó betegsége miatt le kell számolnia minden, új életbe vetett reményével,
így csak annyi kívánsága marad, hogy valahogy eljusson Floridába…
Összkép: John Schlesinger filmje kijózanító ütésként érte
Hollywoodot. Mainstream produkcióban addig soha nem ábrázolták ezt a fajta
életet ennyi naturalizmussal. Az erotika nélküli szex, a hippik, melegek,
drogosok látványa még a készítőket is elbizonytalanította afelől, hogy lesz-e
egyáltalán nézője a filmnek. A siker azonban nem véletlen; két klasszis
alakítás a főszereplőktől, emlékezetes mellékszereplők, állandó improvizáció
(Hoffman incidense egy taxisofőrrel felejthetetlen) és a megható befejezés
miatt teljességgel egyetérthetünk Leonard Maltin kritikussal, hogy az „Éjféli
cowboy” az elmúlt 45 évben jottányit sem veszített az erejéből.
