Éjféli cowboy/Midnight Cowboy (1969)

Éjféli cowboy/Midnight Cowboy (1969)

Műfaj: Dráma

Rendezte: John Schlesinger, forgatókönyv: Waldo Salt

Főszereplők:

Joe - Jon Voight

Ratso - Dustin Hoffman

A sztori: Joe Buck-nak elege van a kisvárosi életből, az étteremben éhbérért mosogatásból, ezért cowboy-ruhát ölt, hóna alá csapja a rádióját és buszra száll, irány a nagyváros. A terv: mint jóképű cowboy idősebb hölgyeket leszólítani, és jó pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtani nekik. Ez persze nem megy könnyen, bár Rico „Ratso”, egy friss ismeretség révén úgy tűnik, elindulhat az üzlet. Rico azonban nem más, mint egy kisstílű tolvaj…

Háttér: A cenzúrának annyira sok volt a film által részletesen bemutatott vonal alatti élet, és a szexuális tartalom, hogy az X-es, alapvetően pornófilmeknek járó korhatár-kategóriába sorolta be. Az, hogy így is aratott az Oscar-gálán, kisebbfajta csodának számít (jellemző a díjak váratlanságára, hogy Schlesinger el sem utazott a díjkiosztóra). A cenzúra végül egy vágásért cserébe engedett volna, de Schlesingerék megtagadták művük megcsonkítását. Az illetékesek szemét leginkább Bob Balaban és Jon Voight közös jelenete zavarta.

Legemlékezetesebb jelenet: A film vége felé Joe leveti a cowboy-szerelést, és mindenestül a szemétbe dobja, így szakítva az elhatározásával, miszerint prostituáltként keresi a boldogulást.

Legemlékezetesebb szereplő: Rico az utca söpredékeként van számon tartva, mint kisstílű zsebes, aki egyik napról a másikra él. Egyre fokozódó betegsége miatt le kell számolnia minden, új életbe vetett reményével, így csak annyi kívánsága marad, hogy valahogy eljusson Floridába…

Összkép: John Schlesinger filmje kijózanító ütésként érte Hollywoodot. Mainstream produkcióban addig soha nem ábrázolták ezt a fajta életet ennyi naturalizmussal. Az erotika nélküli szex, a hippik, melegek, drogosok látványa még a készítőket is elbizonytalanította afelől, hogy lesz-e egyáltalán nézője a filmnek. A siker azonban nem véletlen; két klasszis alakítás a főszereplőktől, emlékezetes mellékszereplők, állandó improvizáció (Hoffman incidense egy taxisofőrrel felejthetetlen) és a megható befejezés miatt teljességgel egyetérthetünk Leonard Maltin kritikussal, hogy az „Éjféli cowboy” az elmúlt 45 évben jottányit sem veszített az erejéből.