2016. szeptember 22., csütörtök

Éjféli cowboy/Midnight Cowboy (1969)

Éjféli cowboy/Midnight Cowboy (1969)


Műfaj: Dráma

Rendezte: John Schlesinger, forgatókönyv: Waldo Salt

Főszereplők:
Joe - Jon Voight
Ratso - Dustin Hoffman

A sztori: Joe Buck-nak elege van a kisvárosi életből, az étteremben éhbérért mosogatásból, ezért cowboy-ruhát ölt, hóna alá csapja a rádióját és buszra száll, irány a nagyváros. A terv: mint jóképű cowboy idősebb hölgyeket leszólítani, és jó pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtani nekik. Ez persze nem megy könnyen, bár Rico „Ratso”, egy friss ismeretség révén úgy tűnik, elindulhat az üzlet. Rico azonban nem más, mint egy kisstílű tolvaj…

Háttér: A cenzúrának annyira sok volt a film által részletesen bemutatott vonal alatti élet, és a szexuális tartalom, hogy az X-es, alapvetően pornófilmeknek járó korhatár-kategóriába sorolta be. Az, hogy így is aratott az Oscar-gálán, kisebbfajta csodának számít (jellemző a díjak váratlanságára, hogy Schlesinger el sem utazott a díjkiosztóra). A cenzúra végül egy vágásért cserébe engedett volna, de Schlesingerék megtagadták művük megcsonkítását. Az illetékesek szemét leginkább Bob Balaban és Jon Voight közös jelenete zavarta.


Legemlékezetesebb jelenet: A film vége felé Joe leveti a cowboy-szerelést, és mindenestül a szemétbe dobja, így szakítva az elhatározásával, miszerint prostituáltként keresi a boldogulást.


Legemlékezetesebb szereplő: Rico az utca söpredékeként van számon tartva, mint kisstílű zsebes, aki egyik napról a másikra él. Egyre fokozódó betegsége miatt le kell számolnia minden, új életbe vetett reményével, így csak annyi kívánsága marad, hogy valahogy eljusson Floridába…



Összkép: John Schlesinger filmje kijózanító ütésként érte Hollywoodot. Mainstream produkcióban addig soha nem ábrázolták ezt a fajta életet ennyi naturalizmussal. Az erotika nélküli szex, a hippik, melegek, drogosok látványa még a készítőket is elbizonytalanította afelől, hogy lesz-e egyáltalán nézője a filmnek. A siker azonban nem véletlen; két klasszis alakítás a főszereplőktől, emlékezetes mellékszereplők, állandó improvizáció (Hoffman incidense egy taxisofőrrel felejthetetlen) és a megható befejezés miatt teljességgel egyetérthetünk Leonard Maltin kritikussal, hogy az „Éjféli cowboy” az elmúlt 45 évben jottányit sem veszített az erejéből. 


2016. július 14., csütörtök

Csillagok háborúja/Star Wars (1977)

Csillagok háborúja/Star Wars (1977)


Műfaj: Sci-fi

Rendezte: George Lucas, forgatókönyv: George Lucas

Főszereplők: 
Luke Skywalker - Mark Hamill
Han Solo - Harrison Ford
Leia Organa - Carrie Fisher
Obi-Wan Kenobi - Alec Guiness
Tarkin - Peter Cushing

A sztori: A gonosz Birodalom egyre-másra hajtja uralma alá a bolygórendszereket, egyedül egy kis csoport lázadó próbál ellenállni, élén Leia hercegnővel. A hercegnőnek sikerül ellopnia a Birodalom főhadiszállásának, a Halálcsillagnak a tervrajzait, de mielőtt eljuttathatná azokat társaihoz, fogságba esik. Segítséget egy Obi-Wan Kenobi nevű idős jedi-mestertől, valamint az ifjú Luke Skywalkertől és egy teherhajó pilótájától, Han Solótól kaphat…

Háttér: Lucas éveken át érlelte magában ezt a mára már legendássá vált sci-fi kalandfilmet. Egyedül a Fox látott benne fantáziát, hogy aztán a Star Wars-saga első (negyedik, ahogy a főcímben olvashatjuk) epizódja forradalmasítsa a speciális effektusokat, és úgy egyáltalán az egész, ekkoriban amúgy is frissítésre szoruló műfajt. Lucas kezdetben csak egy filmben gondolkodott, az első vázlat megírása kilenc hónapig tartott. A főszerepet játszók többségét a „Carrie” című Brian De Palma-mozi szereposztására is behívták, így lett például Leia hercegnő alakítója majdnem Sissy Spacek, vagy Luke-é William Katt.


Legemlékezetesebb jelenet: A záró űrcsata az időzítés és az izgalom keresztezésének diadala, és érdemes megjegyezni, hogy egészen másképp nézett volna ki. Lucas akkori felesége, Marcia azonban olyan változtatásokat javasolt, amelyek tökéletessé tették a jelenetsort - ilyen volt például Han Solo visszatérésének hatásosabbá tétele.


Legemlékezetesebb szereplő: Darth Vader már a legelső jelenetében lehengerlő látvány, pedig ekkor még nem csinál semmit, csak megjelenik. A maszkot és a páncélt David Prowse viselte, a hangot James Earl Jones adta - így jött létre minden idők egyik leghíresebb negatív karaktere.



Összkép: A Star Wars első része egy korlátlan mennyiségben megnézhető és megnézendő sci-fi, amely nélkül a műfaj lehet, hogy már lélegeztetőgépre kapcsolódott volna. Holott ha belegondolunk, hogy készítői arra számítottak, hogy nem lesz nagy durranás a mozikban…


2016. január 29., péntek

Mechanikus narancs/A Clockwork Orange (1971)

Mechanikus narancs/A Clockwork Orange (1971)


Műfaj: Dráma, szatíra, fekete komédia

Rendezte: Stanley Kubrick, forgatókönyv: Stanley Kubrick

Főszereplők: 
Alex - Malcolm McDowell

Miniszter - Anthony Sharp

Mr. Alexander - Patrick Magee

 A sztori: Alex és három „drúgja” ha éppen nem egy népszerű tejbárban lopja a napot, akkor rettegésben tartja a környéket. Hajléktalanokat vernek meg, házakba törnek be, nőket erőszakolnak meg. Egy gyilkosság után Alex rendőrkézre, majd börtönbe kerül. Egy átnevelő program jóvoltából azonban szabadon engedik, egy kiadós agymosás után, melynek keretében kiölik belőle az erőszakos természetet. De vajon vissza tud-e illeszkedni ilyen állapotban a társadalomba?

Háttér: Óriási botrányt okozott ez a Kubrick-film. A felhördülést a bemutatott erőszak mennyisége okozta, holott az egy másodpercig sem öncélúan ábrázolt. Malcolm McDowell számára rendkívüli fizikai kínokat jelentett a forgatás, különösen a filmvetítős jelenetek, melyek során szemsérüléseket is összeszedett. A maximalista rendezőzseni számos képsort több mint kilencvenszer vett fel, a nevezetes szeretkezési jelenet pedig eredetileg 28 percig tartott - ezt láthatjuk a végső változatban is, extrém gyorsításban.


Legemlékezetesebb jelenet: Sorakoznak a klasszikus jelenetek, kezdve a legelső, Alex mániákus pillantásától lassan távolodó kamerától a gyorsított-lassított felvételeken át egészen a szürreális rémálmokig. De a legemlékezetesebb mind közül talán az, amikor a szétfeszített szemű Alex pokoli kínokat kiállva kénytelen nézni a reformer miniszter programja által kreált filmet, Ludwig van Beethoven zenéjére…


Legemlékezetesebb szereplő: Nem lehet más, mint Alex, a gyakran kopírozott, de sohasem elért „főhős”, aki az erőszakot már-már művészi szintre emelve, különlegesre megalkotott koreográfiával műveli. A házában meglepett házaspár elleni brutalitás közben az „Ének az esőben”-t énekli (Gene Kelly ezért később egyszerűen átnézett McDowell-en…), majd később egy nőt fallikus jelkép-szoborral ver agyon. A film második felében aztán ő lesz az erőszak elszenvedője.



Összkép: Hihetetlen erejű film, talán a legjobb, amit valaha az erőszak témájában forgattak. Vágás, alakítások és a zene mind-mind elsőrangú; a hatásra jellemző, hogy valódi bűncselekmények (többek között egy Alex-jelmezben elkövetett gyilkosság) is kapcsolhatók hozzá - ezeknek is köszönhető, hogy Kubrick végül számos országból visszavonta remekművét.


A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)

A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)


Műfaj: Horror

Rendezte: Stuart Rosenberg, forgatókönyv: Sandor Stern

Főszereplők: 
George Lutz - James Brolin
Kathy Lutz - Margot Kidder
Delaney atya - Rod Steiger

A sztori: Sorozatgyilkosság történik egy emeletes családi házban, a tettes, egy fiatal férfi az egész családját kiirtja. A megüresedett házat később a Lutz-család vásárolja meg; George, Kathy, valamint utóbbi korábbi kapcsolatából származó három gyermeke gyorsan be is költöznek a gyilkosságok miatt igen olcsón megszerzett házba. De a házzal valami nem stimmel. Állandóan hideg van, ajtók csapódnak be maguktól, a vendégek rosszullétre panaszkodnak. És ha ez még nem lenne elég, George viselkedése napról-napra megváltozik…

Háttér: A forgalmazó, egy független, kis vállalat (AIP) a filmet eredetileg tévés produkciónak szánta.  Az eredeti család tagjai a 2000-es évek elején haltak meg; sokáig úgy volt, hogy házuk lesz a tényleges forgatási helyszín. A házban Brolin és Kidder is megfordult (egy promóciós körúton), bár a legendás történtekben egyáltalán nem hittek.


Legemlékezetesebb jelenet: A pap (Rod Steiger) mögött becsapódik az emeleti szoba ajtaja, ő meg ezután egyre erősödő döngicsélést hall az ablakból, ahol hirtelen több száz légy kerül elő a semmiből. Remek vágás és közelik teszik rémisztővé ezt a jelenetet, holott egyéb nem történik. A legyeknek egyébként a színészre kent méz jelentette a „vonzerőt”.


Legemlékezetesebb szereplő: George figyelemre méltó átalakuláson esik át, és Brolin mindezt látványos dühkitörések, őrjöngés helyett inkább csendesebb színészi eszközökkel demonstrálja. Érdekesség, hogy Brolin később arra panaszkodott, hogy e szerep miatt nem jutott munkához két éven keresztül.



Összkép: „A rettegés háza” egy rendkívül effektív horror - fő vonzereje abban áll, hogy az ijesztgetést teljesen hagyományos elemekkel folytatja, mint például a sötétséggel, ajtócsapódásokkal, sejtetéssel. Az atmoszféra egyre szorongatóbbá válását jól erősíti a dokumentarista időpont-felsorolás, melynek csúcspontja az „utolsó éjjel”.