A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)

A rettegés háza/The Amityville Horror (1979)

Műfaj: Horror

Rendezte: Stuart Rosenberg, forgatókönyv: Sandor Stern

Főszereplők: 

George Lutz - James Brolin

Kathy Lutz - Margot Kidder

Delaney atya - Rod Steiger

A sztori: Sorozatgyilkosság történik egy emeletes családi házban, a tettes, egy fiatal férfi az egész családját kiirtja. A megüresedett házat később a Lutz-család vásárolja meg; George, Kathy, valamint utóbbi korábbi kapcsolatából származó három gyermeke gyorsan be is költöznek a gyilkosságok miatt igen olcsón megszerzett házba. De a házzal valami nem stimmel. Állandóan hideg van, ajtók csapódnak be maguktól, a vendégek rosszullétre panaszkodnak. És ha ez még nem lenne elég, George viselkedése napról-napra megváltozik…

Háttér: A forgalmazó, egy független, kis vállalat (AIP) a filmet eredetileg tévés produkciónak szánta.  Az eredeti család tagjai a 2000-es évek elején haltak meg; sokáig úgy volt, hogy házuk lesz a tényleges forgatási helyszín. A házban Brolin és Kidder is megfordult (egy promóciós körúton), bár a legendás történtekben egyáltalán nem hittek.

Legemlékezetesebb jelenet: A pap (Rod Steiger) mögött becsapódik az emeleti szoba ajtaja, ő meg ezután egyre erősödő döngicsélést hall az ablakból, ahol hirtelen több száz légy kerül elő a semmiből. Remek vágás és közelik teszik rémisztővé ezt a jelenetet, holott egyéb nem történik. A legyeknek egyébként a színészre kent méz jelentette a „vonzerőt”.

Legemlékezetesebb szereplő: George figyelemre méltó átalakuláson esik át, és Brolin mindezt látványos dühkitörések, őrjöngés helyett inkább csendesebb színészi eszközökkel demonstrálja. Érdekesség, hogy Brolin később arra panaszkodott, hogy e szerep miatt nem jutott munkához két éven keresztül.

Összkép: „A rettegés háza” egy rendkívül effektív horror - fő vonzereje abban áll, hogy az ijesztgetést teljesen hagyományos elemekkel folytatja, mint például a sötétséggel, ajtócsapódásokkal, sejtetéssel. Az atmoszféra egyre szorongatóbbá válását jól erősíti a dokumentarista időpont-felsorolás, melynek csúcspontja az „utolsó éjjel”.