Apokalipszis most/Apocalypse Now (1979)
Műfaj: Háborús, dráma
Rendezte: Francis Ford Coppola, forgatókönyv: Francis Ford
Coppola, John Milius
Főszereplők:
 |
| Kurtz ezredes - Marlon Brando |
 |
| Willard kapitány - Martin Sheen |
 |
| Kilgore - Robert Duvall |
A sztori: Vietnam - a háború tombolása közepette Willard, a hadsereg
egyik tisztje azt a titkos feladatot kapja, hogy kutassa fel, és likvidálja
Kurtz ezredest, aki valahol a vadonban egy saját kis birodalmat hozott létre,
melynek határain belül mindennapos az öldöklés. A Kurtz felé vezető úton
Willard megtapasztalja a háború minden szörnyűségét, de ez mind semmi ahhoz
képest, ami Kurtz birodalmában várja…
Háttér: „Felfújt, zavaros, unalmas” - hihetetlen, de ezt a
remekművet néhány kritikus ezekkel a jelzőkkel illette. Valószínűleg azért,
mert akkora hírverés előzte meg a cannes-i premiert, hogy ezt a ziccert a
fanyalgásra ki kellett használni. Egy ideig az sem volt biztos, hogy elkészül a
film, hiszen Martin Sheen szívproblémákkal küszködött, a forgatás helyszínén (a
Fülöp-szigeteken) pedig mindent romba döntött a tájfun. A költségek rohamos
növekedése miatt Coppola már a saját zsebébe is belenyúlt, hogy befejezhesse a
forgatást.
Legemlékezetesebb jelenet: A különc Kilgore, aki saját
bevallása szerint nagyon szereti reggelente a napalm illatát, a vietkongok
elleni támadás közben sem hazudtolja meg önmagát, és a helikoptereit
hangszórókkal kihangosított Wagner-zenére vezényli támadásra…
Legemlékezetesebb szereplő: Két és fél óra után tűnik csak
fel, de mégis az egész lénye, szelleme áthatja a filmet, mintha végig jelen
lenne. Mikor aztán találkozunk vele, az hátborzongató. Ahogy egyre beljebb
kerülünk - Willarddal együtt - a birodalmába, úgy lesz egyre szörnyűbb a
látvány. Brando Kurtz ezredese úgy az egyik legfélelmetesebb alakja a
filmtörténelemnek, hogy szinte csak árnyékban látjuk, és rémtettei megmaradnak
az elbeszélés szintjén.
Összkép: A legszürreálisabb az összes Vietnam-film közül. A
Joseph Conrad ihlette film leginkább hangulatával telepszik rá nézőjére, és
csak sokadik a sorban az akció, ami például „A szakasz”-ban, de még Kubrick
Acéllövedékében is a fontosabb elemek közé tartozott. Az említett hangulat
nyomasztó és fojtogató, és ez belépve Kurtz birodalmába szinte az
elviselhetetlenségig fokozódik. A „horror” - ahogyan Kurtz súgja a befejezéskor
- itt szinte kézzel fogható közelségbe kerül.
