A sáska napja/The Day of the Locust (1975)
Műfaj: Dráma
Rendezte: John Schlesinger, forgatókönyv: Waldo Salt
Főszereplők:
 |
| Tod - William Atherton |
 |
| Faye - Karen Black |
 |
| Homer - Donald Sutherland |
 |
| Harry - Burgess Meredith |
A sztori: A harmincas évek Hollywoodja - reményteljes,
karrierre vágyó fiatalemberek, gazdag férjről álmodozó színésznők, arrogáns
vezetők, partik, szex, orgiák. Ezen a helyszínen fonódik össze a sorsa
szereplőinknek; Tod mesteri rajzaival munkát kap egy Napóleonról készülő
filmben és elindul felfelé a ranglétrán, Faye Greener másodperces
statisztaszerepekkel és alkoholista apjával küzd, míg a félénk Homer, aki
Faye-nek udvarol, könyvelőként dolgozik az álomgyárban. Hollywood végül az
igazi arcát mutatja meg hőseinknek…
Háttér: Nathanael West 1939-ben megjelent regénye 36 évvel
később találta meg az utat a filmvászonra. Karen Black, aki élete alakítását
nyújtja, a későbbiekben elmondta, hogy a szerep elfogadásával nagy törést
okozott karrierjének, egyszerűen nem kínáltak neki többé jelentős szerepet.
Black egyébként Goldie Hawn helyett ugrott be, de a férfi karaktereknél Malcolm
McDowell, Dustin Hoffman és Eddie Albert neve is szóba került.
Legemlékezetesebb jelenet: Nem lehet más, mint az a
tömegjelenet, amelyhez foghatót soha nem fogunk látni. Egy gyilkosság, egy
lincselés és a csillogó filmpremier, a sztárok mind el vannak felejtve:
mindenki egymást tapossa, tüzek gyulladnak, Tod rajzai pedig életre kelnek és
egy szürreális forgataggá változnak át. Elképesztő.
Legemlékezetesebb szereplő: Bár hőseink mind tragikus hősök,
közülük is kitűnik Homer, aki visszahúzódó, félős természetű - még amikor össze
is szedi a bátorságát, virágcsokrot és egyebet hátrahagyva elmenekül imádott
hölgye ajtajából. Óriási csalódások után aztán elindul csomagjával a kezében,
miközben nem messze onnan óriási tömeg őrjöng a „The Buccaneer” premierjén…
Összkép: A hetvenes évek talán legbizarrabb neves stúdió
(Paramount) által készített filmje. Az álomképek az álomgyárról leromboltatnak,
a figurák szenvednek - jellemző kép Atherton ordítása a tömegek szorításában
lassított közelképen -; Schlesinger kíméletlen rendezése, és Conrad Hall képei
az évtized legjobbjai közé tartoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése