2014. november 4., kedd

Kína szindróma/The China Syndrome (1979)

Kína szindróma/The China Syndrome (1979)


Műfaj: Dráma, ökothriller

Rendezte: James Bridges, forgatókönyv: Mike Gray, T.S. Cook, James Bridges

Főszereplők: 
Kimberly Wells - Jane Fonda
Jack Godell - Jack Lemmon
Richard - Michael Douglas
Ted Spindler - Wilford Brimley

A sztori: Kimberly Wells, az ambiciózus tévériporternő soha nem jutott nagy sztorik közelébe, de a ventanai atomerőműben forgatott riportja váratlanul komolyra fordul, amikor stábjával együtt tanúja lesz annak, ahogyan az erőmű irányítóterme csak óriási nehézségek árán lesz úrrá egy beragadt szelep okozta zűrzavaron. A (titokban) felvett anyag azonban nem kerülhet adásba, hiszen az törvénybe ütközne. Fordul a kocka, amikor az erőmű egyik irányítója úgy dönt, hogy feltárja az emberi mulasztásokat, és ezekről informálja is Wells-t.

Háttér: A kiindulópont egy 1975-ös alabamai erőmű-incidens volt, és bár az atomipar a film elkészültét „karaktergyilkosságként” értékelte, a történelem ismételte önmagát, és 12 nappal a mozipremier után Pennsylvaniában (Three Mile Island) újabb „baleset” történt az ottani erőműben. Douglas három évet várt Lemmonra, mivel az már 1976-ban ígéretet tett a közreműködésre (a producer Douglas végül szintén beugrott, Richard Dreyfuss helyett). A filmcím a forgatáson lábát törő Fondának köszönhető, hiszen ő győzte meg a stúdiót a „Kína szindrómáról”.


Legemlékezetesebb jelenet: Rendhagyó módon itt nem jelenetet, hanem egy teljes félórát kell kiválasztani a filmből. Az utolsó félórában, amikor Lemmon egy pisztollyal elfoglalja a vezérlőt, hihetetlen feszültség veszi kezdetét, ami egyre csak fokozódik. Lemmon és Fonda elképesztőt alakítanak ekkor, és ha ehhez hozzávesszük még a világklasszis vágást, és a tényt, hogy a feszültséget, a maximális hatást ez a félóra zenei aláfestés nélkül éri el, akkor elmondhatjuk, ez az idő egy remekmű megkoronázása.


Legemlékezetesebb szereplő: Jane Fonda remekel, mint Kimberly Wells, aki magasra törne, de főnökei szemében vörös hajával, megjelenésével nem több egy szexuális tárgynál, aki jobb, ha megmarad az éneklő telegramoknál és az állatkerti tigriseknél, és nem akar emberi drámákat bemutatni a nézőknek. Wells filmvégi könnyei újfent csodálatot vívnak ki a csatornát nézőkből, a felvételt felügyelő stábból - csakhogy a csodálatot annak kellett volna elnyernie, akiért Wells e könnyeket hullajtja.



Összkép: A „Kína szindróma” azt a bravúrt mondhatja el magáról, hogy három műfajban is teljes sikert arat. Elgondolkodtató dráma, feszült thriller, valamint súlyos médiakritika is egyben. Hihetetlennek tűnhet, de a zene hiánya (egyébként lett volna, de nem szerette senki, ezért fiókba került) a többszörösére növeli a film hatásfokát, különösen az erőmű vezérlőjében játszódó jeleneteket. A „Kína szindróma” még a századik megnézés után is megunhatatlan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése