Fingers (1978)

Fingers (1978)

Műfaj: Dráma, thriller

Rendezte: James Toback, forgatókönyv: James Toback

Főszereplők: 

Jimmy - Harvey Keitel

Carol - Tisa Farrow

Dreems - Jim Brown

Ben - Michael V. Gazzo

A sztori: Jimmy Fingers különös, és több lábon álló figura: anyja híres zongoraművész volt, ezért próbál az örökébe lépni, rendületlenül gyakorol, de maradék idejében apjának segédkezik fennálló tartozások nem éppen békés módszerekkel történő behajtásában. És imádja a zenét, állandóan nála lévő kazettás magnójából mindig a leghíresebb slágerek szólnak. A „Summertime, Summertime” közben ismerkedik meg Carollal, akiről kiderül, hogy prostituált…

  

Háttér: James Toback a főszerepre Robert De Nirót - ki mást - gondolta, de végül annak „Aljas utcák”-beli partnerét, Harvey Keitelt választotta. Szűk három hét alatt sikerült leforgatni a film nagy részét, amely eredetileg nyáron játszódott volna (lásd: „Summertime”). Érdekesség még, hogy Tisa Farrow (Mia testvére) ekkoriban a színészkedés mellett pincérkedésből és taxizásból élt.

Legemlékezetesebb jelenet: A filmben látható erőszak gyors, kirobbanó és brutális. Ezt mintegy megkoronázza az utolsó jelenetek egyike, amikor Jimmy gyilkosságra határozza el magát (szörnyű előzmények után), és áldozatával véres kézitusába keveredik egy lépcsőházban.

Legemlékezetesebb szereplő: Nem lehet más, mint Jimmy, aki rendkívül érdekes és összetett karakter. Igazi mesebeli szerelemre vágyik, és többnek akar látszani, mint egy kisstílű pénzbehajtó. Heves vérmérséklete segítségére van az önkívületig tartó gyakorlásnál a zongorán, hogy aztán a próbatételnél rádöbbenjen: ez neki mégsem megy.

Összkép: Toback debütálása volt ez a mesteri, pszichodrámába oltott thriller. A középpontban lévő karakter szinte minden percben meglepetést okoz, hol erőszakos, hol gyengédségre vágyó, néha pedig mintha egy gengszterfilmből lépett volna elénk. Ami biztos: Harvey Keitelről egy pillanatig sem tudjuk levenni a szemünket.

Nővérek/Sisters (1973)

Nővérek/Sisters (1973)

Műfaj: Horror, thriller

Rendezte: Brian De Palma, forgatókönyv: Brian De Palma, Louisa Rose

Főszereplők: 

Danielle/Dominique - Margot Kidder

Grace - Jennifer Salt

Larch - Charles Durning

Emil - William Finley

                                                            

A sztori: Egy jelentéktelen, de annál népszerűbb televíziós műsor felvételén Danielle találkozik egy szimpatikus fiatalemberrel, aki felmegy a lakására is. A nő férje folyamatosan figyeli őket, de a legrosszabb még hátravan: másnap reggel Danielle ikertestvére (?), Dominique halálra szurkálja az újdonsült lovagot egy konyhakéssel. A gyilkosság szemtanúja, az újságírónő Grace rendőrségi konfliktusai miatt úgy dönt, hogy saját maga kezd nyomozni. A nyomok egy isten háta mögötti klinikára vezetnek, és egy régi történethez, amely egy kanadai sziámi ikerpárról szólt…

Háttér: De Palma kezébe került egy újságcikk egy szovjet sziámi ikerpárról. A cikkből az lett világos a rendező számára, hogy az ikrek egyike boldog, a másikuk zavart - innen jött az alapötlet. Maga a film nyolc hét alatt készült el különösebb bonyodalmak nélkül, bár a holttest keresésének jelenete nem sikerült, így azt De Palmának eredeti formájában ejtenie kellett.

Legemlékezetesebb jelenet: Bár a leghíresebb talán a gyilkossági jelenet, amely az osztott képmezős technikával bravúrosan megoldott, a legfigyelemreméltóbb azonban az a szürreális betét, amivel De Palma végleg leveszi a lábáról a gondolkodni vágyó nézőjét. Egy műtét előtt különös alakok furcsa pozitúrákban egy hentesbárdot adnak körbe, feltűnik még Grace magánnyomozója, de maga Grace is, mint az egyik iker (!). Mindez fekete-fehérben. Ijesztő a javából.

Legemlékezetesebb szereplő: Grace a talpraesett újságírónő az első remek női (fő) karakter De Palma hetvenes évekbéli horrorfilmjeiben. Grace hasonlít a rendező többi hősnőjére (Nancy Allen - Gyilkossághoz öltözve, Amy Irving - Carrie) abban a tekintetben, hogy a befejezés után sem adatik meg számára a megnyugvás. A felügyelőnek csak három dolgot ismételget: minden csak egy nevetséges félreértés volt, nincs holttest, nincs gyilkosság… Igen zavarba ejtő mondatok egy főszereplőtől, aki egy nyomozás végére ért. Maga a színésznő, Jennifer Salt sem volt sokáig tisztában a szövege jelentésével.

Összkép: Egy bravúros, nézőjét hamar elcsábító, majd végül teljesen összezavaró Psycho-átirat eredeti rendezői húzásokkal, rémálmokkal megspékelve. Hogy teljes képet kapjunk a filmről, többszöri újranézés javasolt.  

Maraton életre-halálra/Marathon Man (1976)

Maraton életre-halálra/Marathon Man (1976)

Műfaj: Thriller

Rendezte: John Schlesinger, forgatókönyv: William Goldman

Főszereplők: 

Babe - Dustin Hoffman

Szell - Laurence Olivier

Doc - Roy Scheider

Elsa - Marthe Keller

A sztori: Babe, az egyetemi hallgató hosszú idő után újra találkozik bátyjával, Doc-kal, aki bonyolult, egészen a legmagasabb körökig érő ügyben viszi vásárra a bőrét, melynek során kapcsolatba kerül egy Uruguayban élő nácival, Szellel. Amikor Doc Babe kezei közt meghal, Szell és társai a fiatalabb testvér után erednek. És hogy miért folyik a harc? Egy egész doboznyi gyémántért, amit a náci Auschwitzban a zsidóktól rabolt el…

Háttér: William Goldman regénye egy bonyolult thriller, melyben szinte senki sem az, aminek látszik, vagy mondja magát, és amelynek megfilmesítése sok vitát váltott ki. A regény befejezését megváltoztatták (Goldman ezt nem bocsátotta meg), de számos további - erőszakos - jelenet kimaradt a kész filmből, így a híres-hírhedt kínzási jelenet is lerövidült. Hoffman 38 évesen játszott egyetemi hallgatót (nem is akárhogyan), Olivier pedig óriási nyereség volt, tekintve, hogy majdnem lemondta szerepét betegség miatt.

Legemlékezetesebb jelenet: … ami a legfélelmetesebb, és legvitatottabb is egyben. Babe-et, miután saját lakásában elkapják Szell emberei, egy raktárépületbe hurcolják, ahol az öreg náci fogorvosi eszközeivel brutálisan megkínozza. Hogy a jelenet még zavarbaejtőbb legyen, Szell folyamatosan egy - a néző számára ekkor még tökéletesen érthetetlen - kérdést ismételget: „Biztonságos?”

Legemlékezetesebb szereplő: Laurence Olivier valami hihetetlen, mint Szell (legemlékezetesebb jelenetének megtekintése után garantáltan nem akarunk majd egy ideig fogorvoshoz menni). Az idős színész rákbetegsége miatt először visszamondta a szerepet, de miután az alkotók egészen az angol parlamentig elmentek (!), végül csak megnyerték maguknak. Olivier sokat szenvedett a forgatás alatt, rendszeresen fájdalomcsillapítókra kényszerült, de a halálos, csuklóból előugró pengével is meggyűlt a baja. A forgatás után aztán pozitív változások történtek, a színészóriás kigyógyult a rákból, a szerepért Golden Globe-ot és Oscar-jelölést kapott, és még 13 évig élte legendás életét.

Összkép: A „Maraton életre-halálra egy rendkívül izgalmas, feszült thriller, amely sokáig teljes homályban tartja, hogy miről is fog szólni valójában. Ezzel Babe, a főhős is így van, hiszen bátyja jóvoltából gyilkosságok közepébe csöppen, és csak sodródik az eseményekkel, miközben gyakran az életéért rohan. Mint a hetvenes években oly sokszor, a finálé itt sem hoz magával igazi megnyugvást.