Nashville/Nashville (1975)

Nashville/Nashville (1975)

Műfaj: Dráma

Rendezte: Robert Altman, forgatókönyv: Joan Tewkesbury

Főszereplők: 

Haven Hamilton - Henry Gibson

Barbara Jean - Ronee Blakely

Tom Frank - Keith Carradine

Opal - Geraldine Chaplin

Linnea Reese - Lily Tomlin

Sueleen Gay - Gwen Welles

A sztori: Közel két tucat karakter sorsát követhetjük nyomon Nashville-ben, a country fellegvárában. Hal Phillip Walker amerikai elnökjelölt kampánykörútján látogatást tesz a városban, ezért azt ellepik a zenészek. A helyi énekes sztárt, Haven Hamiltont politikai pályára csábítja az elnökjelölt stábja, az ünnepelt énekesnő, Barbara Jean összeomlik még a fellépése előtt, Sueleen Gay - bár énekelni nem tud - minden vágya, hogy ünnepelt sztárként ünnepeljék a színpadon, Linnea Reese pedig megcsalja férjét egy country énekessel.

Háttér: A film létrejöttét egy Altman által elutasított forgatókönyvnek köszönhetjük. A helyszín Nashville lett volna, Altmannak pedig annyira megtetszett a hely, hogy következő filmjében mindenképpen itt akart forgatni. Elküldte barátját, Joan Tewkesbury-t a városba, és a „Nashville” végül az ő naplója alapján készült el. A rendező a termetes alapanyag miatt először két filmben gondolkodott („Nashville Red” és „Nashville Blue”), végül azonban maradt egy, 161 perces film.

Legemlékezetesebb jelenet: Bár elég nehéz a filmet jelenetekre szétbontani (Altman szokásához híven gyorsan elhagy egy-egy helyszínt), a finálé a színpadon, a tömeg előtt grandiózus. A törékeny sztárra, Barbara Jean-re egy merénylő tüzet nyit, Hamilton a rendezvény folytatására biztatja a nézőket, egy, a lehetőségre lecsapó énekesnő pedig ezután sztárrá lesz („You may say that I ain’t free but it don’t worry me” - énekli).

Legemlékezetesebb szereplő: Sueleen Gay egészen biztosan belopja magát a néző szívébe azzal, ahogyan sztár akar lenni. Bár csapnivalóan énekel, szilárd meggyőződése, hogy célját eléri. Ebbe vetett hitét még az sem ingatja meg, hogy egy Barbara Jean-klasszikus előadása közben a közönség (egy bár felajzott férfiúi) kifütyüli, majd egy fellépés ígéretéért cserébe kénytelen sztriptízt bemutatni és ezzel porig alázkodni.

Összkép: Egyedi stílus, temérdek dialógus, tucatnyi karakter, megannyi drámai sors - Altman monumentális mozaikja egy klasszikus amerikai remekmű. Rögtönzések, a színészgárda kitűnő használata (mindenki maga énekel, és szerzi a zenét, néhány sztár - például Elliott Gould, Julie Christie - saját magát alakítja néhány villanás erejéig) és a nagyszerű rendezés mind-mind bizonyítja, hogy az évtized kreativitásban felülmúlhatatlan volt.