Alien - A nyolcadik utas: a Halál/Alien (1979)

Alien - A nyolcadik utas: a Halál/Alien (1979)

Műfaj: Sci-fi, horror

Rendezte: Ridley Scott, forgatókönyv: Dan O’Bannon

Főszereplők: 

Ripley - Sigourney Weaver

Dallas - Tom Skerritt

Lambert - Veronica Cartwright

Parker - Yaphet Kotto

Brett - Harry Dean Stanton

Ash - Ian Holm

Kane - John Hurt

Az idegen - Bolaji Badejo

A sztori: A Nostromo űrhajó központi számítógépe idő előtt felébreszti a hét főből álló személyzetet a hibernációból, mivel egy segélykérő üzenetet fogott egy idegen bolygóról. Az öt férfi, két nő összetételű személyzet az üzenetet követve egy régóta halott idegen lény űrhajóját találja meg, valamint több tucat tojást. Az egyikből egy groteszk, rovarszerű valami az őt vizsgáló űrhajós arcára tapad, és ezzel elkezdődik a lidércnyomás. A megmaradt hat főnek rövid idő múlva már egy kifejlett, savas vérű szörnyeteggel kell megküzdenie a Nostromo sötét folyosóin…

Háttér: Ron Shusett fejéből pattant ki a nagy ötlet az idegen lényről, Dan O’Bannon pedig megrendezte volna a filmet, de aztán szembejött a Brandywine Productions és kézbe vette a dolgokat. Az angol Ridley Scott és stábja a forgatást megelőzően hét hónapig válogatott a különböző idegen formulák, vázlatok között, eredménytelenül. És aztán ráakadtak H. R. Giger rajzaira, plusz egy hét láb magas afrikai férfire; így született meg minden idők egyik legfélelmetesebb űrbéli szörnyetege.

Legemlékezetesebb jelenet: A pillanat, amikor Kane melléből kirobban a szörny, a frászt hozta a mozinézőkre, de a jelenetben részt vevő többi színészre is, akik a felvétel napján nem lettek mindenbe beavatva, így valódi rémület látszódik rajtuk. Volt mitől megijedni, egy „idegen” születése ugyanis a rángatózó holttesttel, a vérrel és az ebből kiemelkedő lénnyel tényleg elborzasztó látvány.

Legemlékezetesebb szereplő: Ellen Ripley Sigourney Weaver alakításában az első női akcióhősök tartozott. A karakter - természetesen - eredetileg férfi lett volna. Weavernek szinte semmilyen filmes tapasztalata nem volt, és kezdeti zavara miatt néha Scottnak kellett figyelmeztetnie, hogy ne nézzen a kamerába. A pletyka szerint sokáig habozott, mielőtt elfogadta volna a szerepet, végül az utolsó teszt előtt döntött. Az igenhez nagyban hozzájárult az is, hogy megmutatták neki a tervrajzokat filmbéli ellenfeléről.

Összkép: Scott követendő példának a „2001”-et, és a „Star Wars”-t tekintette, és műve nyugodtan besorolható e két klasszikus mellé, mint a legsötétebb hangulatú film a három közül. Igazi mestermű, az effektusok és a klausztrofóbikus hangulat mellett a karakterek is telitalálatnak bizonyulnak. Scott, és operatőre, Derek Vanlint lenyűgözően bánik - főleg az utolsó negyedórában - a fénnyel és a sötétséggel (az idegent egészen az utolsó percekig nem látjuk tisztán), és maximális hatásfokkal teremt feszültséget. Stílusteremtő darab.

A hétalvó/The Sleeper (1973)

A hétalvó/The Sleeper (1973)

Műfaj: Vígjáték

Rendezte: Woody Allen, forgatókönyv: Woody Allen, Marshall Brickman

Főszereplők: 

Miles Monroe - Woody Allen

Luna - Diane Keaton

Erno - John Beck

                                        

A sztori: Miles Monroe, egy étterem tulajdonosa egy műtét után hibernációba kerül, és csak kétszáz év múlva ébresztik fel a tudósok. De nem akármilyen tudósok: a világot egy Nagy Testvér vezeti, mindenkit figyelnek, mindenki azonnal letartóztatható és agymosható, ezért az ellenállóknak kapóra jön az idegen, aki valamennyire szabadon tud mozogni, hogy győzelemre segítse a felkelők ügyét. A Monroe-t felébresztő tudósok minden fáradozása ellenére azonban a zavarodott jövevényt gyorsan felfedezik, és a rendőrség a nyomába ered…

Háttér: A film készítését beárnyékolta az anyagi lehetőségek szűkössége. Allen egy háromórás, monumentális produkciót tervezett, melynek első fele a jelenben, a második a jövőben játszódott volna - az ötletet azonban a United Artists megvétózta. További terv volt még, hogy komplett némafilm készült volna el (az embereknek tilos beszélniük a jövőben), és a forgatás helyszíne Brazília lett volna. Egyik sem jött össze, az összes költségre is csak kétmillió dollár - ez azonban egyáltalán nem látszik a remek speciális effektusokon.

Legemlékezetesebb jelenet: A film vége felé a történelem talán legviccesebb műtétjére kerül(ne) sor; ennek keretében Monroe-nak és Lunának klónoznia kellene a Nagy Vezetőt annak megmaradt orrából. Monroe és „tudóstársa” alaposan megvizsgálja a sejtszerkezetet, bár végül drasztikus lépésekhez kell folyamodniuk, melynek keretében Monroe - az orrot túszként a kezében tartva - megfenyegeti üldözőit: „…különben a szemei közé lövök”.

Legemlékezetesebb szereplő: Nem lehet más, mint Monroe, aki bár nem annak szánja mondanivalóját, szórja a poénokat. Allen ideális a szerepben, mondhatni tökéletesen „alkalmas” arra, hogy egy egész felkelés élére álljon. A csetlés-botlás közepette monologizál még a szexről és a halálról, de emlékezetesen bújik egy robotinas (fém)bőrébe is, pudingkészítő tudományát meg egyenesen a világ összes szakácsa megirigyelhetné.

Összkép: Woody Allen hetvenes mestermunkái közül az egyik legötletesebb darab, az író-színész-rendező ezúttal sokkal több virtuális humort tett a filmbe, és szándékoltan a nagy némafilmes nevettetők stílusát idézte fel. Mint későbbi filmjeiben az évtizedben („Szerelem és halál”, „Annie Hall”), ezúttal is tökéletes az összhang közte, és Diane Keaton között.

Az ördögűző/The Exorcist (1973)

Az ördögűző/The Exorcist (1973)

Műfaj: Horror

Rendezte: William Friedkin, forgatókönyv: William Peter Blatty

Főszereplők: 

Mrs. MacNeil - Ellen Burstyn

Merrin - Max von Sydow

Karras - Jason Miller

Regan - Linda Blair

                                                           

A sztori: Regan MacNeil, egy teljesen átlagos, jókedvű kislány hirtelen furcsán kezd viselkedni. Egyre súlyosbodó dühkitörései vannak, és ezekről gazdag színésznő anyja tucatnyi orvosi vizsgálat elvégeztetésével sem tudja kideríteni, hogy mifélék. Regan kisvártatva már kezet is emel környezetére, súlyos tárgyakat mozdít meg, majd metamorfózison megy keresztül. Mrs. MacNeil végső kétségbeesésében egy paphoz, Karrashoz fordul segítségért, aki - oldalán az idős Merrin atyával - vállalkozik arra, hogy kiűzze az ördögöt a megszállt gyermeki testből…

Háttér: A forgatókönyvet a világhírű regény szerzője, Blatty írta meg, és tökéletes munkát végzett. Hosszú történetek szólnak a moziban a vetítést nézők rosszulléteiről Regan átváltozását és tetteit látva, és ezt talán Max von Sydow magyarázta meg a legjobban azzal, hogy a nézők számára egy ártatlan, kedves, imádnivaló tinédzser szenvedése szinte elviselhetetlen volt. A démon hangját Mercedes McCambridge adta hátborzongatóan (az ekkor 57 éves színésznő később jogi összetűzésbe került a forgalmazó Warnerrel, mivel az nem tüntette fel a nevét a stáblistán). Érdekesség, hogy az alkotók Audrey Hepburn nevét is felvetették Mrs. MacNeil szerepére.

Legemlékezetesebb jelenet: Az ördögűzés a film vége felé amilyen hosszú, annyira zseniális és ijesztő. Merrin és Karras atya küzd a démonnal, amely azonban hol maró gúnnyal és trágársággal, hol erőszakkal válaszol. Ez a számtalanszor kopírozott - sőt, parodizált - jelenet vezet aztán a drámai végkifejlethez.

Legemlékezetesebb szereplő: A műfaj egyik emblematikus figurája lett Linda Blair szépséges gyermeki arca, amiből aztán fokozatosan egy ijesztő rémpofa válik. A hatásos smink - Dick Smith -, az ágy feletti lebegés, majd az ezredfordulókor bemutatott kibővített verzió „spider walk”-jelenete már mind-mind összenőtt a démonnal, de Linda Blair-rel is.

Összkép: A horror történelmének mérföldköve, amelynél azonban nagyon sokan hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a tényről, hogy egy mennyire intelligens karakterdráma is egyben. Telitalálat e szempontból Karras figurája, akit a démon a végkifejlet felé haladva idő, beteg és otthonban fekvő édesanyjával próbál érzelmileg hátba támadni. A színészi alakítások kimagaslóak (eredetileg Al Pacino, és Marlon Brando neve is felmerült a főszerepekre), az orvosi vizsgálatok képsorai legalább annyira ijesztőek, mint a démoni dükitörések, Mike Oldfield „Tubular Bells”-dallamai kiszámíthatatlanok, Friedkin pedig, aki Stanley Kubrick, vagy John Boorman helyett rendezett, a „Francia kapcsolat” után újra bizonyította klasszisát.

A törvényenkívüli Josey Wales/The Outlaw Josey Wales (1976)

A törvényenkívüli Josey Wales/The Outlaw Josey Wales (1976)

Műfaj: Western

Rendezte: Clint Eastwood, forgatókönyv: Philip Kaufman

Főszereplők: 

Josey Wales - Clint Eastwood

Lone Watie - Chief Dan George

Laura Lee - Sondra Locke

Fletcher - John Vernon

                                                        

A sztori: Az amerikai polgárháború a farmer Josey Wales portáját sem kíméli: egy csapat katona megtámadja a házat, és az egész családot meggyilkolja. Wales bosszút esküszik, majd a másik oldal katonája lesz. A hadsereg leszerelése után folytatja egyszemélyes háborúját, és kisvártatva már második családját, egy öreg indiánt, a fogságból kiszabadított Laura Lee-t és annak nagymamáját kell megvédenie…

Háttér: Clint Eastwood sokadik westernhőse magának a színész-rendezőnek is nagy kedvence, talán azért is, hiszen itt ő maga állt a kamera túloldalán is. Az eredeti rendező Philip Kaufman lett volna, ám őt körön kívülre helyezték, állítólag Sondra Locke miatt, aki ekkor már Eastwood szíve hölgye volt (bár sohasem házasodtak össze). Eastwood aztán nem hagyományos eszközöket is bevetett a forgatáson, ilyen volt például a monológ, amelyet Chief Dan George az ő biztatására rögtönzött, mivel életkora miatt memóriája már nem volt a régi a megtanulandó szöveghez.

Legemlékezetesebb jelenet: Amikor egy fosztogató banda megtámadja a karavánt, amellyel Laura Lee is utazik, a rablók egy kocsi mélyén találnak rá a fiatal nőre. Felejthetetlen és kíméletlen vágás következik az erőszakra kiéhezett férfiak, és a halálra rémült, kiszolgáltatott áldozatuk arca, és szeme között - a pillanatokon belül kitörni készülő, vadállati erőszakot talán nem lehet ennél jobban ábrázolni, mint ebben a néhány másodpercben.

  

Legemlékezetesebb szereplő: Josey Wales, a bosszúra éhes ex-farmer Clint Eastwood alakításában sok mindenben emlékeztet a színész korábbi, hallgatag pisztolyhős figuráira, de a karakter mégis egyedülálló. Wales soha nem venne fegyvert a kezébe, és nem gyilkolna, ha nem kényszerítenék rá családja kiirtásával. De az igazság vele van - még úgy is, hogy a háborús küzdő felek elvileg „negatív” oldalára állítja a forgatókönyv -, és erőfeszítéseit a sors kisvártatva egy második lehetséges családdal honorálja.

Összkép: A hetvenes évek formabontó westernjei (McCabe és Mrs. Miller, Soldier Blue…) sorába illeszkedő darab a Josey Wales, bár a felsoroltakhoz képest inkább hagyományos szerkezetű. Provokatív (az északiak a „rosszfiúk”) és erőszakos, de nem mellőzi a romantikus és vicces pillanatokat sem. Elmondható, hogy Eastwood sok-sok kultuszt teremtő figurája közül Wales az egyik legsokoldalúbb.

Párbaj/Duel (1971)

Párbaj/Duel (1971)

Műfaj: Akcióthriller

Rendezte: Steven Spielberg, forgatókönyv: Richard Matheson

Főszereplők: 

David Mann - Dennis Weaver

A teherkocsi

                  

A sztori: David Mann egy hosszú, és unalmasnak ígérkező autóútra indul. Amikor beér egy öreg, kopott, üzemanyagot szállító teherkocsit, és meg is előzi, még nem sejti, hogy a következő órákban az életéért fog küzdeni - és száguldani. A monstrum sofőrje ugyanis visszaelőzi, majd macska-egér játékot kezd vele játszani a végtelen sivatagi országúton…

Háttér: Egy Playboyban publikált történet, két nap idegölő várakozás a felkérésre és végül Spielbergé lett a munka: tíz nap alatt megrendezni a „Párbaj” című tévéfilmet az ABC számára. A rendező a szinte lehetetlen feladatot tizenkét nap alatt oldotta meg úgy, hogy a rábeszélés ellenére nem használt mozgó háttereket a stúdióban, hanem mindent, az utolsó kockáig a helyszínen vett fel. Az európai forgalmazáshoz még egy pluszjelenetet rögzítettek (hogy meglegyen a szükséges játékidő), az előzetesbe is bekerült vasúti átjárós képsort.

Legemlékezetesebb jelenet: Ha lehet egyáltalán „sorszámozni”, akkor a második üldözéses jelenetet választanám, amely annyira tökéletesen kivitelezett, mintha nem is egy kezdő rendező hozta volna össze. Mann-nek ekkor kell először 130-140-nel száguldania, a teherautó pedig minduntalan utoléri. Spielberg a kamerát egy, az üldöző és üldözött mellett haladó autóba helyezte, a közeliknél pedig ügyelt arra, hogy a háttérben mindig legyen valami, amiről leszűrhető, hogy a felek száguldanak. A jelenet vége, amikor Mann piros autója egy kerítésnek csapódik, nemcsak a sofőrnek jelent megkönnyebbülést, hanem mintha a néző torkáról is lekerülnének a képzeletbeli fojtogató kezek.

Legemlékezetesebb szereplő: A sofőrt, aki a hatalmas üzemanyag-szállítót vezeti, egyszer sem mutatja meg a kamera. Láthatjuk a kezét (például akkor, amikor majdnem a halálba, egy frontális ütközésbe „integeti” Mann-t), a világosbarna csizmáját és más semmit. Talán mondanom sem kell, a legrémisztőbb, legfenyegetőbb hatást a film - és a karakter - így éri el.

Összkép: Egy zseni első komoly rendezése - mindent láthatunk abból, hogy miért is lett Spielberg Amerika egyik legkeresettebb rendezője. Tökéletes suspense, hibátlan technika, úttörő megoldások. Látni kell!

Nővérek/Sisters (1973)

Nővérek/Sisters (1973)

Műfaj: Horror, thriller

Rendezte: Brian De Palma, forgatókönyv: Brian De Palma, Louisa Rose

Főszereplők: 

Danielle/Dominique - Margot Kidder

Grace - Jennifer Salt

Larch - Charles Durning

Emil - William Finley

                                                            

A sztori: Egy jelentéktelen, de annál népszerűbb televíziós műsor felvételén Danielle találkozik egy szimpatikus fiatalemberrel, aki felmegy a lakására is. A nő férje folyamatosan figyeli őket, de a legrosszabb még hátravan: másnap reggel Danielle ikertestvére (?), Dominique halálra szurkálja az újdonsült lovagot egy konyhakéssel. A gyilkosság szemtanúja, az újságírónő Grace rendőrségi konfliktusai miatt úgy dönt, hogy saját maga kezd nyomozni. A nyomok egy isten háta mögötti klinikára vezetnek, és egy régi történethez, amely egy kanadai sziámi ikerpárról szólt…

Háttér: De Palma kezébe került egy újságcikk egy szovjet sziámi ikerpárról. A cikkből az lett világos a rendező számára, hogy az ikrek egyike boldog, a másikuk zavart - innen jött az alapötlet. Maga a film nyolc hét alatt készült el különösebb bonyodalmak nélkül, bár a holttest keresésének jelenete nem sikerült, így azt De Palmának eredeti formájában ejtenie kellett.

Legemlékezetesebb jelenet: Bár a leghíresebb talán a gyilkossági jelenet, amely az osztott képmezős technikával bravúrosan megoldott, a legfigyelemreméltóbb azonban az a szürreális betét, amivel De Palma végleg leveszi a lábáról a gondolkodni vágyó nézőjét. Egy műtét előtt különös alakok furcsa pozitúrákban egy hentesbárdot adnak körbe, feltűnik még Grace magánnyomozója, de maga Grace is, mint az egyik iker (!). Mindez fekete-fehérben. Ijesztő a javából.

Legemlékezetesebb szereplő: Grace a talpraesett újságírónő az első remek női (fő) karakter De Palma hetvenes évekbéli horrorfilmjeiben. Grace hasonlít a rendező többi hősnőjére (Nancy Allen - Gyilkossághoz öltözve, Amy Irving - Carrie) abban a tekintetben, hogy a befejezés után sem adatik meg számára a megnyugvás. A felügyelőnek csak három dolgot ismételget: minden csak egy nevetséges félreértés volt, nincs holttest, nincs gyilkosság… Igen zavarba ejtő mondatok egy főszereplőtől, aki egy nyomozás végére ért. Maga a színésznő, Jennifer Salt sem volt sokáig tisztában a szövege jelentésével.

Összkép: Egy bravúros, nézőjét hamar elcsábító, majd végül teljesen összezavaró Psycho-átirat eredeti rendezői húzásokkal, rémálmokkal megspékelve. Hogy teljes képet kapjunk a filmről, többszöri újranézés javasolt.